• Struder – Kováts : "Nem okozhatsz csalódás több ezer magyarnak" | Ladaracing.hu - Őrület ez!

    Struder – Kováts : “Nem okozhatsz csalódás több ezer magyarnak”

    Legendás autóval láthattuk idén a Rally Legenden a Struder Gábor – Kováts Edith párost,  akik csak a látványos autózást szem előtt tartva utaztak ki San Marinoba. Kalandos verseny után sajnos a célt nem sikerült meglátniuk de meséljenek erről bővebben a főszereplők!

    Kezdjük az elején hogyan telt az év számotokra a Legend előtt, és miként került a képbe ez a verseny?

    Tavaly év végén azt mondtam, hogy ha idén nem megyek egy méter se csak a Legenden, már akkor boldog ember leszek. Nos úgy néz ki, hogy a Jó Isten ezt meghallotta.
    Ezt az évemet az ORB-ben, ha röviden kellene jellemezni csak annyit mondanék rá: kár volt hazautazni. 3 verseny után elengedtem idén a magyar bajnokságot és csak a Legendre koncentráltam.
    Gáborral már tavaly eldöntöttük, hogy idén indulunk, bár akkor még egy Subaru Impreza volt a terv, ami el is kezdett szépen épülgetni, csak később jött képbe a legendás Balázs Öcsi féle „EPX”.

    Miként zajlott az EPX felélesztése, miket kapott a kocka?

    A kocsi augusztus 12-én jött el a fényezőtől. Onnantól kezdve Non-Stop hétvégi ingázás Ausztria és Magyarország között. Szerencsére a barátok rengeteget segítettek és sikerült időben megépíteni a kocsit.
    Szeptember 21-én már Pécsett közösen teszteltük a „vasat” a Lepold Rallye Shown. Persze még utána is volt mit csinálni. Hátra volt még néhány apróság és finomítani való, hogy igazi „A”-s Historic autó váljon belőle. 
    Kovácsolt „A”-s Somogyi motor, Szolnoki kipufogó, higanyváltó, Bilstein gátló és lehetőleg igyekeztünk minél több eredeti „EPX” alkatrészt visszaépíteni. Valamint, gondolom néhányotoknak feltűnt, hogy a VB Design jóvoltából megkapta a másik „Öcsi féle” autó az „EUJ” klasszikus ruháját.
    Valamint az utolsó pillanatban még bele került a taposómba (Made in China) egy duda, aminek nagy hasznát vettük a Legenden. (Megígértem Gábornak, hogy más versenyeken nem nagyon „randalírozok” vele.) 🙂

    Milyen célokkal keltetek útra?

    Nem volt semmi komolyabb célkitűzésünk, mint szórakoztatni a nézőket és jól érezni magunkat. Igazi örömautózás volt a terv. Megbeszéltük, hogy nem nagyon nézzük az időket.

    Minden sima volt a kiutazás során, regisztráció, szervizpark, mennyiben különbözik a verseny ezen szakasza egy hazai rendezésű versenytől?

    Minden flottul ment. Jó a szervezés egyedül az adminisztratív átvételt húzták el, mint a mákos tésztát, de azon kívül nincs egy rossz szavunk sem. Az olaszok elég lazán kezelnek mindent. A Legend lebonyolítása meg 17 éve szinte ugyanaz így van tapasztalatuk.
    Ami egyetlen szívfájdalmunk, hogy sajnos egyre kevesebb a „B GROUP”-os autó. ☹ Ezt picit talán kompenzálta a csütörtök esti Rallye Show. Két körforgalom között fergeteges műsort csináltak a sztárpilóták és néhány magyar páros, akiket beválogattak a show-ba. Nagyon büszke voltam (ex sofőrömre) Stefán Petire, aki már ott ügyesen terelgette szép új BMW-jét.

    A shakedownon alaposan bekezdtetek, majdnem sikerült megborítani a kockát már a legelején. A nézők szerencsére gondoskodtak a folytatásról. Mi történt?

    Azt mondják: „Onnan kell folytatni, ahol abbahagytad.” 
    Én ezzel húztam Gábort, aki 2015-ben már indult a Legenden egy Legacy-val és sajnos akkor egy patakban végezte. ☹ A Shakedown-on igazából semmi különös nem történt, az előző B34 poros volt (tudtuk!) és nem úgy adta ki, ahogy szerettük volna, így az utána lévő jobbosban picit becsúsztunk az árokba. 
    A nézők azonnal ott termettek és már akasztották is a spanifert a kocsira és pikk-pakk kiszedtek minket. Mondanom sem kell, hogy mindezt a gyerekem szeme láttára, aki épp abban a kanyarban volt az apukájával.
    (Remélem ezek után is el fognak engedni a fakanál mellöl és nem rémisztettük el őket túlságosan. Mi bent a kocsiban csak röhögtünk.) Semmi komoly baja nem lett az autónak, csak az ajtóm nem nyílt rendesen, így Gábor aznap igazi lovagként nyitotta – csukta, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. 😀

    Óvatosabban mentetek a továbbiakban a történtek után?

    Dehogy! A Legenden a legfontosabb a nézőket kiszolgálni. Nem okozhatsz csalódás több ezer magyarnak, akik kiutaznak és a pálya szélén napokon át lengetik a magyar zászlót, azzal, hogy te óvatosan mész. Eszünk ágában sem volt!
    Volt olyan gyors, ahol kihangosítási gondjaink voltak, úgy ordítanom Gáborral, mintha már 10 éve házasok lennénk. 😀 Talán akkor ott kicsit óvatosabban ment, mert nem mindig hallott engem. Én csak egy kanyart kértem, hogy spóroljon el, (a gyártelepen a patakos kanyart) de persze azt „csakazértis” áttolta padlón.
    Szerintem nem azért, hogy engem bosszantson, hanem a kanyaron akart így elégtételt venni. A beíróban úgy vigyorgott, mint a vadalma. (Én meg rajta, hogy milyen boldog.)
    A gyártelepen az egyik körben feltettük a slickeket és bal oldalon mindkettőre defektet kaptunk. Készült egy olyan kép amikor már defekttel ugratunk. Szerintem azon is látszik, hogy úgy mentünk ahogy tudtunk és ott sem óvatoskodtuk el a dolgot.

    Kezdés éjszakai gyorssal, hogy sikerült? A hangulat egészen elképesztő, láthattuk a videón ti is meghatódtatok, gondolom nehéz szavakba önteni!

    Valóban nehéz szavakba önteni. „Első bálozóként” álmomban sem gondoltam, hogy ennyi szeretetet kapunk majd a nézőktől. Minden tiszteletem az övéké, hogy ennyien kiutaztak miattunk (itt gondolok a másik 15 magyar párosra is) és visszaadják nekünk a 90-es évek rally hangulatát.
    Még a késő éjszakai gyorsok is tele voltak nézővel, tábortüzekkel és magyar zászlókkal. Mi igyekeztünk az éjszakai gyorsokon is látványosan autózni, hogy kiszolgálhassuk őket. Visszafordítókban ordítottam Gáborral, hogy: „Kőrzőzd le!” 😉 Sajnálom, hogy a La Casa (nekem ez az egyik kedvencem) és a Piandavello a második körben etap lett, de amit a nézők ott is műveltek, arra nincsenek szavak, a videónk azt hiszem magáért beszél!
    Évek óta járok Legendre és lengettem a zászlót én is a pálya szélén, de versenyzőként átélni ezt teljesen más érzés. (Már attól könnyes a szemem, ha csak rá gondolok…)

    Tudtatok aludni az éjjel?

    Nem sokat aludtunk abban a néhány napban. Mi mindig későn végeztünk, hisz a Ladák a mezőny végén mentek és éjjel még szervizelnünk is kellett. (Ez volt talán az egyetlen dolog, ami nem nagyon tetszett a szervezésben, hogy a Parc-ferme zárása és a mi beérkezésünk között nem sok idő volt hagyva. Így míg a mezőny eleje kényelmesen felkészíthette a kocsit másnapra, addig a mezőny vége vagy sietett, vagy csak reggel tudta betenni a kocsit.)
    Nálunk minden éjjel volt valami program. Szervizeltünk, szülinapot ünnepeltünk vagy éppen csak söröztünk, bográcsoztunk.

    Másnap jöhettek a gyorsaságik. Milyen attitűddel álltatok rajthoz? Idő, látvány, vagy csak érjünk be? Kategória második helyen álltatok a nap végén, ami nem semmi teljesítmény!

    Jó kedv, jó hangulat. Fel voltunk pörögve rendesen. Idő nem számított csak az, hogy élvezzük és örömet szerezzünk a nézőknek. Gábornak is szokni kellett az autót, hiszen ez volt vele az első versenye. Gyorsról – gyorsa érezhetően bátrabban ment vele. Tőle csak annyit kértem, annyit vállaljon el, amit biztonságosnak érez.
    A lényeg nekem csak az volt, hogy épségben beérjünk. A kategória második hely nagyon szépen hangzik, de ez a Legenden szerintem csöppet sem mérvadó. Vizeli Karcsi akkor „aláz le minket”, amikor csak kedve tartja ezzel mindketten tisztában vagyunk. Az idők itt csak azt mutatják, hogy ő sokkal többet ment keresztbe. 🙂

    Ha jók az információm vasárnap kiállni kényszerültetek technikai probléma miatt. Mi történt? Végül szuper raliban folytattátok?

    Igen. Sajnos vasárnap jött a fekete leves. Első körben minden rendben volt, majd gyors szerviz és gyűjtő. Amikor onnan kijöttünk etapon Gábor már érezte, hogy valami nem oké. Ő arra tippelt, hogy befog a hátsó fék. Persze itt már nem volt idő szervizelni. ☹
    Elrajtoltunk az utolsó előtti gyorsaságin az „I LAGHI”-n és néhány kanyarral a rajt után jöttek azok a rémisztő hangok majd megszűnt a hajtás. Lefogazott a difi és azon a dombon, ami a Sahkedown rajtja előtt van, már nem tudtunk csak félig felmenni. ☹ Ennyi volt.
    Szuperrallyzni ilyenkor már nem lett volna lehetőségünk, idő sem lett volna kicserélni a difit és az utolsó gyorsot is kikéstük volna. Etappal együtt max 15 Km volt a céldobogóig. Nagyon szomorúak voltunk, de így talán nagyobb a motiváció és vissza kell menni!

    Összességébe, milyen volt a kaland, élmények, tapasztalatok terén?

    Hálás vagyok, hogy a Jó Isten meghallgatta az imáimat és mindezt átélhettem. Hosszú volt ez a hét, de minden percét élveztem. Olyan nagy nevekkel találkozni és egy mezőnyben autózni, mint Ken Block, Neuville, Gigi Galli, Frank Kelly, Andreas Mikkelsen, Paolo Diana, Cristoph Klausner, fantasztikus élmény volt.
    Összességében elégedett vagyok, mert egy életre szóló emlékkel lettem gazdagabb és a bakancslistáról is kihúzhattam ezt az álmom. Imádtam a pályákat, az éjszakai gyorsokat, a San Marino-i várban a gyűjtőt, sőt még a shakedownt is, amit szerintem sokáig fogunk még emlegetni. A nézők szeretete és amit nekünk nyújtottak ezalatt a pár nap alatt, szintén egy életen át elkísér és tőlünk ezt már senki el nem veheti.

    Jövőre?

    Ott a helyünk!  

    Mik a tervek az év hátralevő részére?

    Visszatérek a fakanál mellé, meg felteszem a téli gumikat a kisautómra, (végre van olyan, ami jó helyen hajt), 🙂 aztán jöhet egy kis hóautózás. Nyíregyháza most kimarad.
    Gáborral a Szilveszter rally van még betervezve, aztán meglátjuk mi lesz belőle.

    Kiknek szeretnétek köszönetet mondani?

    Köszönjük mindenkinek, aki támogatott az előkészületekben, aki részt vett a kocsi felkészítésében, a fotósoknak, videósoknak, akik megörökítették emlékezetes pillanatainkat, családjainknak, különösen a gyerekeknek, akik becsülettel bírták a strapát ezalatt a néhány nap alatt. No meg persze a nézőknek!

    Külön köszönet Gábornak, hogy valóra váltotta az álmomat!

    Képek: Troszt Attila – Rallysport.hu || www.teambeyou.com || Facebook