Egy vagyok közülük
…és itt már látom, bármennyire is akarom ez nem fog össze jönni. Foghatnám a kopottas slickekre, amikkel megannyi versenyt végig éltem már, a tavaszi esőtől kicsit megázott és egyébként is poros külső ívre, vagy bármi másra, de mind hiába, hisz ez az egész… az én hibám… MEGÉRTE???
Már a sima balból kifelé jövet megpillantottam őket. Mit sem törődve a hideggel, az esővel, az időjárás viszontagságaira fittyet hányva pulcsikat, sapkákat pergetve, integetnek, üvöltenek, ugrálnak, őrjöngnek, a rally fanatikusok. A testem ösztönösen cselekszik tovább, szúrok egy negyediket és taposom a gázpedált. A motor üvölt, a 60-as rendszer nem kevésbé. Az autó szélsebesen és megállíthatatlanul közelít feléjük, amikor hirtelen minden belassul, s belém nyilall egy érzés. A navigátor hangja eltompul, a távolság elnyúlik, az idő mintha megállt volna. Az érzés, amit annyira szerettem és olya régóta nem éreztem már, újra feltör bennem. EGY VAGYOK KÖZÜLÜK! Lepereg előttem a számtalan emlék, a túrák amikor busszal, vonattal, autóval utaztam hajnalban még félig vakon egy versenyért, amikor esőben, hóban vagy perzselő hőségben ott voltam, és mindent megadtam volna azért, hogy valaki úgy felrajzolja előttem a kanyart hogy az állam leessen. A rengeteg röhögés és baromkodás a haverokkal, a megannyi sztori, a számtalan lesétált kilométer a szakaszokon, az adrenalin, amikor visszaborítottunk egy Ladát akkor, amikor még csak álmodoztam róla hogy egyszer, egyszer majd én leszek ott, és kiszolgálom őket, hogy megkapják amiért jöttek, mert értük van ez a sportág, róluk szól ez az egész!
..bal3 elág poros!! bal3 elég poros!! – üvölti bele egy hang a fülembe s újra magamhoz eszmélek. Bal3 elég poros. Kockázatos lenne itt megrúgni. Minden bizonnyal egy koránt sem kis mélységű árok húzódik az út mentén. Túl kockázatos.. bal3 elág poros!!..hangzik ismét.. a srácok még jobban üvöltenek az út mellett, szinte már hallom a hangjukat, NYOMJAD! TEGYEED! KERESZTBEEE!!! ..kockázatos, kockázatos, KOCKÁZATOS… De kit érdekel, vissza három had szóljon!! Az autó eláll, a srácok tombolnak, az érzés, leírhatatlan. Itt értem meg hogy sosem szabad elfelejtenem, honnan is indultam, ki is vagyok igazából! Ez az a pillanat amit soha nem fognak elfelejteni, a pillanat amikor tudják, megérte eljönni, és én részese lehetek ennek az egésznek! Leírhatatlan! Aztán hirtelen minden szerte foszlik amikor érzékelem a bajt. Túl nagy tempóval érkeztünk meg a kanyarba. A kormány koppanásig kitekerve, elveszem a gázt, majd rálépek a fékre, de itt már semmi nem segít, és az autó menthetetlenül sodródik lefelé az aszfaltról… itt már látom, bármennyire is akarom ez nem fog össze jönni. A kaszni horpadásának hangja, a hang amit nem lehet össze téveszteni a világon semmi mással, beindítja a gondolkodást, s az első pillanatnál már kezdődik a kárfelmérés. Jobb hátulja, kasznizás… felni, futómű, kipufogó stb.. csak ne legyen túl nagy baja, annyi szenvedés annyi munkaóra, annyi várakozás van ebben az autóban, csak ne legyen túl nagy baja… Majd egy újabb csattanással a levegőbe kerülünk, és mire felfognám az egészet, már földet is értünk… s hirtelen síri csend… az idő ismét megáll… Mintha lassítva történne az egész, látom ahogyan futnak felénk az emberek, megtudják jól vagyunk-e, s hogy vissza tegyenek minket az útra, mert ők nem ismernek határt, nem ismernek lehetetlent, kiszednek bárhonnan amíg még van egy cseppnyi remény is a folytatásra. Az autó kitudja milyen sérüléseket kapott, nekem kisebb agyrázkódásom lehet, nem beszélve a tervezgetésekről, a rémálmokról, a több hónapnyi spórolásról, a több száz munkaóráról, a geccsolásról a garázsban, az elhalasztott randikról, a lemondott bulikról… és most kezdődhet minden előröl.. Ezek után tényleg megkérdezhetem magamtól, hogy megérte-e?
…naná, hogy KURVÁRA MEGÉRTE!
Ladaracing.hu
ŐRÜLET EZ
Írta: Hunyadi Z.